2014 végén szikrázó Sydney-i nyárban, egy kellemes teraszon kvaterkáztunk Gusztival, amikor váratlanul megnyilvánult: „Épp nincs hírszerkesztőm…”. Sikerült alaposan meglepnie a számomra irrelevánsnak tűnő megjegyzéssel. Aztán gondolkodóba estem, hisz a hírek mindig is nagyon érdekeltek, ritka élvezetes a reggel, amikor kávé mellé elfogyaszthatom a világ legfrissebb, és számomra a legfontosabb, azaz magyar híreit. A rádiózás alapvetően nem vonzott frenetikusan, mindig is irigyeltem az elhivatottakat, mert nagyon szép és izgalmas, így ezt kellett helyre tenni magamban.
Sikerült, hogy mennyire, nem az én tisztem elbírálni, de 2015 januárja óta lelkesen és konzekvensen szerkesztek és bemondok, ha esik, ha fúj. Kivéve, ha Guszti potyog az égből, ami azt jelenti, hogy épp a kontinenst járja, de ez igen ritka dolog, ami érthető, a shownak mennie kell, és az önkéntesen vállalt feladathoz nem jár szabadság. Essék szó a predestinációról is, hisz budapesti könyvtárosként, „mi sem természetesebb”, mint a Sydney-i magyar, „Guszti rádió” hírfelelőse lenni…
Várva a következő vasárnapot, kívánok mindenkinek szép időket és jó híreket!
