Van egy mondás rádiós berkekben „olyan jó vagy, amilyen az utolsó adásod volt”. Erre fognak az emberek emlékezni, ez lesz az a valami, amit mindig felemlegetnek. Ezt csak azért írom ide le, mert ha valami, akkor most kellene befejezni. Azt mondani, hogy íme, ez maradjon meg mirólunk. Erre az adásra emlékezzenek az emberek. Nem kell megijedni, nem megyünk még haza, de valóban mosolyogva jöttünk ki a stúdióból. Döntsd el magad milyennek ítéled meg azokat a tudósítókat, akik itt hozták a leg különbözőbb riportokat. Ők adják a hangulatát az adásnak, amit mi itt a stúdióban bátran felvállalunk. Egy dolgot azért megváltoztatnék az adásban. Élőben szeretnék beszélgetni a kollégákkal, látni őket, cseverészni a hirdetés alatt, ötleteket feldobni, dumcsizni. És utána elmenni egy jó halat meg szalma krumplit enni itt a helyi barátságos halasnál. De addig is jó szórakozást, jó rádiózást.
