Két hónap után ismét a stúdióban. A világ egyik legizgalmasabb élménye. 32 év után is bele izzad a tenyerem. Remek megint itthon lenni, látni a panelt, hozzányulni és bekapcsolni a mikrofont. Csodálatos érzés. Ez olyan, mit amikor egy kábítószer függő megkapja az adagját. Azért a két kép között van egy hatalmas különbség, mi nem leszünk zombik ettől!!. Szóval, ahogy szokták mondani hazajöttünk pihenni, mert bizony meghajtottuk magunkat, mint az a bizonyos Zinger a lopott holmit. Így visszatekintve nagy munka volt, de megérte minden percét. Találkoztunk jó emberekkel. Riportot készítettünk tehetséges okos emberekkel. És az emlékek, azok felejthetetlenek maradnak még jó hosszú ideig. Itt szeretnék köszönetet mondani Kiss Ágnes kollégánknak, aki fáradhatatlanul ott volt velünk Tusványoson, Kurultájon és mindenütt, ahol kocsi kellett. Köszi Ági, remek volt. Így utólag köszönet Sipos Ikának a szálláskeresésben és Sándor Krisztinának a Tusványosi meghívásért. Köszönet. Ne feledjétek vannak barátaink: a Meseszó Egyesület (meseszo.hu) és a „Megszólalok” internetes irodalmi magazin. Csodákat találsz benne. Ha tetszett a program ne feledd megosztani a nagyközönséggel. Köszönjük