Valljuk be őszintén azt az iramot amit mi diktáltunk Magyarországon azt nem lehetett hosszútávon fent tartani. Egy hónapba sűrített eröltetett menet, azt valahol ki kell pihenni. Szóval vissza az unalmas Kanadába. Gondolom a hallgatónak fent akad a szeme, hogy hogyan lehet unalmas Kanada. Szóval az úgy van, hogy Magyarország egy olyan ország, amely kis területre korlátozott és hozzávetőlegesen 10 millió ember él benne. Az a tíz millió élni akar, élni tud. Az ország tele van kultúrális intézményekkel, mozikkal, színházakkal, vendéglőkkel és olyan emberekkel, akiknek véleménye van a világról és el is meri mondani, ha kell akkor a villamoson, vagy a buszon vagy épp a taxiban. Nos Kanadában ez nem így van, itt az emberek udvariasak, talán mesterkélten is, mert szerintem a fű alatt ők is bosszankodnak dolgokon, de nem mutatják, még a barátoknak sem. Aztán hatalmasak a távolságok és ha nincs kocsid, ami méregdrága a mostani árak mellett, akkor bizony a tömegközlekedésre hagyatkozol. Itt komoly pénzbe kerül ez is, még akkor is ha nyugdíjas vagy. Tehát itt dekkolsz a ház környékén és a tv között. Budapesten a nap bármelyik szakában kimész az utcára és millió dolog történik, nemcsak a fővárosban, de bármelyik más magyar városban. Összehasonlithatatlanul kevesebb az élet itt, mint Magyarországon. Bevallom hiányát érzem már most, pedig egy darabig nem megyünk haza. Itt szeretném felhívni a figyelmet Nagy Vendel Barátomra, aki a „ Megszólalok” internetes irodalmi magazin főszerkesztője és jó barátom. Már vagy 10 éve együtt dolgozunk és segítjük egymást. Regisztrálj az oldalán, nézd meg mit csinál. Kérlek ha úgy gondolod, hogy tetszett a mai műsor, osszad meg barátaiddal, rokonaiddal és úgy általában mindenkivel, ki szereti a magyar szót. Köszönjük.